Szerelmünk...

Téli könnyek hullnak alá,
végre elhozták a várt ihletet,
mesél a táj, értem minden szavát,
békéjével kényezteti szívemet.

Arcának tükre egy kóbor kutyát mutat,
ahogy az a világból kirekesztve, egymagában ugat.
Néha egy lerágott csontot vet elébe a sors,
miért mindenre készen veti rá magát a korcs.

Habtól csillog pofája, szemei szeretetre éhesen,
keserűen néz körül a veszettségtől véresen.
Nem figyel rá senki, nem érzik a fák dühét,
csak nevetnek rajta, mint mikor kitették a szűrét.

Én látom a kutyát, szánom hitvány életét,
hallom az éjszakában önsirató énekét.
Előttem nincs titka e tájnak, mely megszülte vérebét,
s mi most bölcsőjéből kitagadta gyermekét.

A külvilág zenéje, mely rám eddig oly nagyon hatott,
most rá kell jönnöm, hamis dallamot hallatott.
Már tudom, a kóbor nem magáért csaholt,
az én kósza lelkemért vonyít, ha feljön a hold.

Amikor szomorú és gondterhelt vagy
És szükséged van egy segítő kézre,
És semmi, semmi sem megy jól,
Hunyd be a szemed és gondolj rám,
Hamarosan ott leszek,
Hogy még a legsötétebb éjszakáid is fényesebbé tegyem.

Csak mondd ki a nevem
És tudod, bárhol vagyok, rohanni fogok hozzád,
Hogy újra lássalak
Legyen tél tavasz, nyár vagy ősz
Csak mondd ki a nevem,
És ott leszek
Van egy barátod.

Ha az ég fejed felett sötétbe borulna és felhőssé válna,
És ha a jó-öreg északi szél elkezdene fújni
Ne ess pánikba, csak mondd ki hangosan a nevem,
Hamarosan az ajtódon kopogtatok
Csak mondd ki a nevem,
És tudod, bárhol vagyok, rohanni fogok hozzád,
Hogy újra lássalak
Legyen tél tavasz, nyár vagy ősz
Csak mondd ki a nevem,
És én ott leszek.
Van egy barátod.

Hát nem jó érzés tudni, hogy van egy barátod?
Az emberek olyan hűvösek tudnak lenni,
Megbántanak és elhagynak,
Kiölik belőled a lelket, ha hagyod.
De ne engedd nekik. . .

Szerelmes voltam valaki, gyönyörű szemébe
De elment már rég más utakon jár,
Azóta keresem, a boldogságom,
De ő is én is más utakon jár,

Megfogadtam nem leszek többé szerelmes soha,
Ma sem értem, hogy lehettem ilyen ostoba,
Csalódtam egy kislány, gyönyörű szemébe,
Elment már rég más utakon jár,

Megfogadtam nem leszek többé szerlems soha,
Ma sem értem hogy lehettem ilyen ostoba,
Csalódtam egy kislány, gyönyörű szemébe,
Megfogadtam nem leszek többé szerelmes soha,
Soha-soha

Barátom csak annyit mondhatok,
Szerelmesenek lenni hidd el jó dolog,
Másként jár a hold a csillagok,
Szerelmesenek lenni hidd el jó dolog,

Hogy;mi kell a szerelemhez,
Nem kell ahhoz semmi,
Az olyan mint a villámcsapás,
Úgy szokott az jönni,
Barátom, csak annyit mondhatok,
Szerelmesenek lenni hidd el jó dolog,

Szerelem-szerelem;oly régen várom,
Gyere hozzd vissza a boldogságom,
Gyere néked adom minden álmom,
Gyere hozzd vissza a boldogságom. . . .

Mosolyod szép, és kedves még,
Mikor felém fordulsz, ha hozzád szólok,
De észrevettem, szemedbe nemrég
Kihunyt a tűz, s ajkadról fogynak a bókok.

Remélhetem-e közeli jövőnktől,
Hogy újra éljem a régi varázst?
Leégett, széttiport tábortűzből
Nyerhetek még legalább parázst?

Talán az új hajnal lehet gyógyír,
S felfedezzük újra egymást.
Egy őszinte kapcsolat sokat elbír,
S meghálálja az igazmondást.

Reggelre eltűnnek messze a felhők.
Hangod végre, újra nekem zenél.
Előbújunk magány menedékünkből.
Szíved ritmusa a szívemig elér.